2023. augusztus 8., kedd

Könyvkritika: Rick Riordan - A Kane Krónikák

A könyv címe: A Kane Krónikák (Vörös Piramis, Tűztrónus, A Kígyó Árnyéka) Iró: Rick Riordan Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Meg akartam mártózni az egyiptomi mitológiában, aztán beleestem a Duatba, és nem tudok úszni!


Nagy Rick Riordan rajongóként a Percy Jackson sorozatok után örültem, hogy más mitológiába is betekintést nyerhetek, mert nem igazán ismerek nagyon sok egyiptomi mitológiáról szóló médiát. 

Az Egyiptom Isteneit láttam (de arról nem beszélünk), és a Hold Lovagot, ami tetszett, és ott jó néhány olyan egyiptomi isten is megjelent, amelyek a könyvekben is.


A sorozat két testvérről szól, akik az anyjuk halála után külön nevelkedtek, majd egy, az apjuk által félresikerült kísérlet után, amivel vissza szerette volna hozni az anyjukat a halálból, össze kell fogniuk, hogy megmentsék a világot a káosz megtestesítőjétől, Apóphisztól.



A könyv úgy íródott, mintha a testvérek egy felvételről számolnának be, és helyenként beszólnak egymásnak, ami ugyanúgy része a szövegnek, és sokat ad hozzá az egészhez.


Furcsa volt “ismeretlen terepen” járni, mivel az egyiptomi mitológiát nem ismerem annyira, mint a görög, vagy római társait.

Míg a római mitológia egy rebootolt változata a görögnek, az egyiptomi egy teljesen más világ, teljesen más istenekkel.

Persze a nagyobb isteneket ismertem, mint például Rá, Anubisz, Hórusz, Ozirisz, Széth, Izisz, stb. A kisebb isteneket sem tartott sokáig megjegyezni, főleg úgy, hogy a harmadik könyv előtt láttam a Hold Lovagot, és ott, mint említettem, megjelenik néhány kisebbnek vélt isten is, mint pl. Honszu, vagy Taweret.

De ez most nem egy egyiptomi mitológiát kibeszélő bejegyzés.

A Kane Krónikákról fogok beszélni!



Szóval, Carter és Sadie Kane.

14 és 15 éves gyerekekről van szó, akik mágusok (de ne Harry Potterre gondoljunk), és mint Riordan többi könyvében is, ők is kapcsolatban állnak az istenekkel. 

Eltérően a Percy Jackson sorozattól, itt nem az egyiptomi istenek gyerekei, inkább az istenek erejével rendelkeznek, és ha szükséges, akkor az istenek át tudják venni az irányítást a testük felett is. Lényegében az egyiptomi istenek avatárjai lesznek.

Carter Hórusz Szeme, Sadie pedig Izisz Szeme, de több karakter is van, akik más istenek avatárjai.

A Kane testvérek többször is olyan döntést kell, hogy meghozzanak, hogy átengedik-e az uralmat a testük felett az isteneknek, így könnyebben előrehaladva a világ megmentése küldetésben, vagy maguk próbálják megoldani a problémákat.

Ez volt az egyik dolog, ami tetszett, mert bármennyire is nehéz volt, kitartottak amellett, hogy önállóan csinálják végig, így erősödve, tanulva.

Riordantól megszokott módon, amikor azt gondolnánk, hogy kezdenek jól alakulni a dolgok, biztosan akkor dobja majd a karaktereket démonok közé. Ebben az esetben szó szerint.

De, mint az összes többi könyvben, sikerül felülkerekedniük a gonoszon, és megmentik a világot. Persze ezt nem olyan könnyen, hiszen itt magát a Káoszt kell legyőzniük.


Ami a karaktereket illeti, majdnem mindenki kedvelhető volt.

Bár a testvérek közül nekem Carter volt a szimpatikusabb. Ő megfontolt volt, racionális, miközben Sadie pontosan az ellentéte volt. Ami viszont nagyon tetszett, az az volt, ahogyan a két testvér közötti kapcsolat meg volt írva, mert szerintem még nem olvastam olyan könyvet, ahol ennyire eltalálták volna, hogy milyen is az, ha az embernek van egy testvére.



Volt benne két szerelmi szál is, és hát… Az egyiken nagyon meglepődtem.

Először is ott van Carter és Zia. 

Hát, szegény Carter. Mire beleszeretett a lányba, kiderült, hogy a lány valójában egy köcsög. De nem olyan értelemben. Egy agyagból készült shabti (és nem, nem ezen lepődtem meg), ami annyit jelent, hogy a valódi Zia tudata volt bezárva egy megelevenedett szoborba. Amikor ez a szobor megsemmisült, Carter elhatározta, hogy megkeresi a valódi Ziat, azonban amikor megtalálta, a lány nem emlékezett semmire, így Carternek újra kellett kezdenie az egész kapcsolat felépítését.

Aztán ott van Sadie és Walt. És Sadie és Anubisz.

Igen, Anubisz, a sakálfejű, a halál istene. Az az Anubisz.

Na meg Walt. Aki a fáraókhoz fűző rokoni szála miatt halálra van ítélve.

Látjátok az összefüggést?

Na, szóval. Anubisz, mint isten, nem járkálhat csak úgy a halandók között, de bejön neki Sadie. Ami jó, mert Ő is tetszik Sadienek. Walt pedig az átok miatt minél többet használja a varázserejét, annál gyorsabban hal meg. Ami baj, mert bejön neki Sadie, és Ő is Sadienek.

Azt hittem úgy oldja majd meg Rick bácsi, hogy Walt meghal, aztán Anubisz kerül a középpontba, de nem!

Összegyúrta a két karaktert, hogy Sadienek egyikről se kelljen lemondania. 

Ilyet sem láttam még!

De viccet félretéve, mindkét szerelmi szál jól meg volt írva, és nem vett el sokat a történetből.


Összességében élveztem a sorozatot, és tudom, hogy van még néhány rövid történet, ahol a Kane Krónikák szereplői találkoznak Percy Jacksonnal, szóval azokat is el fogom olvasni.

Érdekel, hogy a görög és egyiptomi mitológia milyen módon tud keveredni.



Ha érdekel az egyiptomi mitológia, esetleg csak ismerkednél vele, miközben egy jó kis történetet olvasol, akkor ezeket a könyveket melegen ajánlom. 


2023. augusztus 5., szombat

Könyvkritika: Madeline Miller - Akhilleusz Dala

A könyv címe: Akhilleusz Dala (The Song of Achilles)
Iró: Madeline Miller
Kiadó: General Press Kiadó
Értékelés: 3,5 / 5 ✨

Achilles nem egy utálatos, gőgös, büszke Görög?! Ja, várj, de!


Még mielőtt belekezdenék a kritikába, csak szólni szeretnék, hogy a neveket angolul fogom írni, mert én akkora sznob vagyok, hogy bár magyarul van meg a könyv, én akkor is angolul olvastam.


Na, szóval! Nagy Görög mitológia élvezőként nagyon örültem, amikor megszereztem ezt a könyvet. Aztán a feledés homályába merült, mert nagyjából egy évig csücsült a polcomon, mielőtt ismét a kezembe vettem volna.

Aztán eltelt még egy év mire befejeztem az olvasást.

És most itt vagyunk!


Eléggé vegyes érzelmekkel csuktam be a könyvet.


Egyrészt ott az írás, ami igazán gyönyörű volt. A szavak, a mondatok nagyon szépen írták le a történéseket, és így sokkal könnyebb volt elveszni a karakterek világában.

Aztán ugye ott vannak a karakterek. Achilles és Patroclus. A két legjobb barát, vagy talán valamivel több?

Ez a könyv az Iliád egy feldolgozása, Petroclus szemszögéből, és hát amennyire ismerem az Iliádot, ott sem volt igazán titok, hogy Achilles és Patroclus nem csak cimborák voltak.

De attól, hogy a könyvben a két fő karakter egy LMBTQ kapcsolatban vannak, nem ez a könyv fő mozgató eleme. 

A könyv elején megismerkedünk a két fiúval, majd végigkövetjük őket egészen a Trójai háborúig, ahol, remélem nem lövöm le a poént, mindkettőjüket eléri a végzet.

Ami nagyon tetszett a könyvben, az az, ahogyan Achilles elénk van tárva. Nem rögtön arrogáns, és büszke. Legalábbis nem annyira, hogy az olvasó ne tudja megszeretni.

A történet előrehaladtával láthatjuk, hogy miért is válik azzá, akit nagyjából mindenki ismer. Akit mindenki utál.

És ugye a történet. Na, az volt az, ami annyira nem tetszett.

Én a Görög mitológiát azért szeretem, mert fantáziadús, telis-tele különféle lényekkel, Istenekkel, és hasonlókkal. Ez viszont inkább egy történelmi fikció könyvhöz hasonlított, amik nem a kedvenceim.

Az események nagyon lassan történtek, és szerintem ezért is volt az, hogy nagyjából a felénél abba is hagytam. Szeretem, ha egy könyv magába szív, és nem tudom letenni. Ezzel viszont nem így volt. Amikor először kellett megnéznem, hogy a fejezetből mennyi van még hátra, ott tudtam, hogy ez nem jó jel.

De végigolvastam!

És örülök, hogy megtettem, mert a vége az nagyon tetszett.

Amikor kiderül, hogy az egész könyvet Patroclus meséli Achilles anyjának, és az az egy mondat… 

Na, ott dobtam az egészre egy fél csillagot.


Összegzésül, amennyire hype-olták ezt a könyvet, nekem nem érte el az elvárásokat. Viszont meghozta a kedvem, hogy több Görög mitológiáról, vagy csak simán valamilyen mitológiáról olvassak (közben a hátamon érzem a Kane Krónikák szúrós tekintetét. Nyugi, A Kígyó Árnyéka, egyszer téged is befejezlek!)

Ha szereted a Görög mitológiát, és nem zavar, hogy egy kicsit lassabban történnek a dolgok, akkor csak ajánlani tudom ezt a könyvet!


Én pedig megyek, és keresek valami pörgősebbet.


2023. július 23., vasárnap

Nimona vs. Nimona


Nimonával először képregény formájában találkoztam. Igazából webcomic formában, még amikor mindenki a tumblr-ön menőzött. 

Kb. 10 éve futottam először össze vele, mert mindenki erről beszélt, és vicces képekkel volt tele az említett közösségi média, szóval, mint igazi csordatag, ugrottam is a többiek után.

Ami először megfogott benne az a szokatlan rajzstílus volt. Nem a megszokott, letisztult kinézete volt neki. Inkább ilyen kicsit… kaotikusnak mondanám. De ettől csak még elragadóbbnak tűnt.

A szereplők is szerethetőek, arról pedig nem is beszélve, hogy középkori stílus keveredik a modern világ technológiájával. Lovagok és robotok egyszerre? Na menj már!

Szóval pár óra alatt kivégeztem az egészet, és ott ültem, hogy “Na, jó, akkor mégegyszer!”


És akkor jött a Netflix-es film.

Amiről nem is tudtam, hogy készülőben van.

Egy nap csak kaptam az értesítést, hogy van egy film, ami érdekelhet, és amikor megláttam a nevét, azonnal tudtam, hogy meg kell néznem!


Aztán megnéztem.


Hát… Én élveztem!


Az elején egy kicsit össze voltam zavarodva, mert nem emlékeztem, hogy a képregényben ennyire mélyen belelestünk volna Ballister háttérsztorijába, de úgy döntöttem, hogy végignézem a filmet, majd újra elolvasom a képregényt, és utána hozok döntést.

Aztán igazam lett! 

A képregényben tényleg nem időzünk ennyit Ballister történetén, és ott már alapból gonoszként jelenik meg, nem pedig úgy, mint a filmbeli énje, aki hősnek indult, aztán véletlenül lett gonosz. A képregényben egy gonosz tudós, nem pedig egy lovag (najóottisazvoltdeabbólnemláttunktúlsokat!). 

Bár azt meg kell hagyni, hogy a kulcsfontosságú dolgokat a film meghagyta, csak csavart rajta egy kicsit.

Amit sajnálok, az az, hogy Nimonának nem az eredeti eredetsztoriját hagyták meg. Mondjuk akkor kimaradt volna a filmben a fő szál, de szerintem az eredetivel is tudtak volna olyan drámai hatást kelteni, mint a filmbelivel.

A filmben és a képregényben a fő szál nagyban különbözik. Elvesznek miatta olyan dolgok, amik értéket adtak Nimona és Ballister kapcsolatához. Jó, a filmben is kapunk egy kis montázst, ahogy szórakoznak ketten, de nem ugyanaz, mint az eredeti történetben.

A történet vége is kicsit más. Ez szintén a filmbeli fő szálra vezethető vissza. 

A humor viszont átjött, amit én nagyon értékelek, mert volt néhány jelenet, ami rendesen megkacagtatott.

Mondjuk értem, hogy miért változtattak ennyi dolgot a filmben, de én azért egy hű adaptációnak jobban örültem volna.

Mint azt mondtam, a lényeges pontok többnyire jelen vannak a filmben is, csak kicsit másképp jutunk el hozzájuk.



Ha ezektől el tudunk tekinteni, akkor a film is nagyon szórakoztató tud lenni, sőt!

Végezetül, a Nimona remek képregény, és film formában is. Őszintén ajánlom, hogy ha tetszett a film, akkor olvasd el a képregényt is, vagy fordítva. Nem fogsz csalódni.



2019. augusztus 26., hétfő

Webképregények Nyomában: 3. rész

Sziasztok!

Ma ismét egy webképregényes blogbejegyzést hoztam nektek, és azok, akik nem igazán kedvelik Pókembert, végre fellélegezhetnek, de ha vannak olyanok köztetek, akik szeretik a paranormális dolgokat, ez nektek szól.
Őszinte leszek, ezt a webképregényt nem szerettem az elején.
Az első 10 oldal után úgy gondoltam, hogy ez nem nekem való, de egy kis idő után újrapróbálkoztam, és lám, most ez az egyik kedvenc képregényem.
Ez pedig nem más, mint a Long Exposure.


Image result for long exposure comic vol 1Cím: Long Exposure
Alkotó: Kam 'Mars' Heyward
Státusz: Folyamatban

Miről is szól a Long Exposure?

Röviden, Mitch és Jonas újra egy suliba járnak, ami Jonas számára egy igazi kínszenvedésnek bizonyul, mivel Mitch pokollá változtatja majd az életét. Megint.
Bár egy iskolai feladat során a tanár összepárosítja őket, és így együtt kell dolgozniuk.
Ekkor történik az, hogy felfedeznek egy furcsa épületet. Miközben próbálják kideríteni, hogy mi is folyik ott, véletlenül szupererőkre tesznek szert.
A történet a kettejük kapcsolatát fejti ki, miközben próbálják megtanulni használni, vagy inkább kordában tartani az erejüket.
A képregényben komolyabb témák is megjelennek, amitől csak még jobb lesz a történet.

Miért ilyen szerethető?

Ebben a képregényben megvan minden, amit kívánhatnék. A humor, az izgalom, a kaland, a románc. Minden megtalálható benne.
Valamint ott van a másik nagy tényező, amiért imádom, az pedig a stílus.
Sem Jonas, sem pedig Mitch nem egy szőke herceg, de így is imádom mindkettejüket. A szereplők közül egyik sem kifejezetten gyönyörű, mégis annyira szerethetőek. Ott van még az is, ahogyan Mars felöltözteti őket. Nem csak a képregény stílusát szeretem, de a szereplőkét is. Mitch pólói a kedvenceim, és komolyan gondolkodom azon, hogy beszerzek magamnak is egyet belőlük.
Imádom azt is, ahogyan Mars a színeket használja. A képregény ugyanis fekete-fehérben van, de fontos eseményekkor megjelennek a színek, és ez annyira mássá teszi a képregényt.
A Long Exposure biztosan a top 3 kedvenc képregényeim között van.

Hol olvasható a Long Exposure?

tumblr ‖ tapas

Hol vásárolható meg?

Indyplanet

2019. augusztus 11., vasárnap

Webképregények Nyomában: 2. rész

Sziasztok!

A mai blogbejegyzés ismét az egyik kedvenc webképregényemről fog szólni, és a Heartstopperrel ellentétben ez színes, és sokkal letisztultabb.
Ez a webképregény pedig nem más, mint a Check, Please!

Image result for check, please coverCím: Check, Please!
Alkotó: Ngozi Ukazu
Státusz: Folyamatban

Miről is szól a Check, Please!?

A Check, Please! narrátora Eric 'Bitty' Bittle, egy vlogger, és a Samwell egyetem diákja.
Előzőleg jégtáncos volt, de ösztöndíjat kapott, miután beküldött egy videót egy hokimeccséről, ahol megmutatta a korcsolyás tehetségét.
Bitty a korcsolyázás/hoki mellett még imád sütni is, és ez egy fő téma a vlogjaiban.
Ugyanakkor rengeteget mesél a csapattársairól is, akikkel remek kapcsolatot alakított ki, mert vidám, kedves, és imádják, amikor süt nekik valami finomat.
A Check, Please!-ben szintén jelen van az LMBT is, mivel Bitty és az egyik csapattársa, Jack, is a szövetség tagjai.

Miért ilyen szerethető?

Az ember valójában átsuhan a képregényen, annyira magával ragadó.
Már csak maga a művészeti stílus odavonzza a tekintetet, és a szereplők, a történet már csak hab a tortán.
Rengeteg egyedi szereplő van (ugyanolyan egyedi nevekkel), és ettől életre kel az egész képregény.
Miközben a képregényt lapozzuk, látható, hogy az irónő mennyire szereti azt, amit csinál, és hogy a szíve és lelke is benne van ebben a projektben.
A képregény világának felépítése is jól átgondolt, és remekül van kivitelezve.
Ami még érdekessé teszi a képregényt, az az, hogy az írónő kreált egy twitter fiókot Eric részére, ahol Bitty bejegyzéseket oszt meg, mintha tényleg valós személy lenne. Bár az utolsó ilyen bejegyzés 2017-ben volt.
Még egy dolog, ami nagyon tetszik a webképregénnyel kapcsolatban az az, hogy az oldalak vízszintesen vannak elrendezve, ezzel is tükrözve Bitty vlogger stílusát, mivel így olyan, mintha egy videót néznénk.

Hol olvasható a Check, Please!?

tumblr ‖ weboldal

Hol vásárolható meg? (mindkét kötet, angol nyelven)

libristo.hu  ‖ enbook.hu ‖ bookline.hu

2019. augusztus 10., szombat

Webképregények Nyomában: 1. rész

Sziasztok!

Már napok, hetek óta keresek olyan webképregényt, amelyik nem csak érdekes történetet tartalmaz, de szép, letisztult stílusa is van, és szerencsére találtam is néhányat, amelyeket majd lassan megosztok veletek, hátha kedvetek támad valamelyikhez.

Ma az első webképregényt fogom megosztani veletek, amelyik számomra ajtót nyitott ebbe a webképregényes világba, és ez nem más, mint a Heartstopper.

40495957. sy475 Cím: Heartstopper - Szívdobbanás
Alkotó: Alice Oseman
Státusz: Folyamatban

Miről is szól a Heartstopper?

A webképregény két főszereplője, Nick és Charlie, Alice Oseman debütáló könyvének mellékszereplői, és ebben a webképregényben megismerjük az ő történetüket.
Charlie, aki nyíltan meleg, és szorongással küzd, próbál nem belehabarodni a rögbis legénybe, Nickbe.
Nick, akinek akkora szíve van, mint ő maga, nem számít arra, hogy egy nap betoppan az életébe egy fiú, aki miatt megkérdőjelezi a saját szexualitását.

Miért ilyen szerethető?

A webképregény stílusa egyszerű, fekete fehér. A rajzok egyszerűnek tűnnek, de ugyanakkor nagyon aranyosak is.
Ott vannak még a szereplők, akik (a főszereplők mellett) nagyon szerethetőek. Nem laposak, és mindegyikük egyedi színt visz a képregénybe.
A történet is aranyos, és könnyed, és az írónő elmondása szerint nem fogja beleírni Charlie evészavarát, bár a legutóbbi fejezetekben utal rá.
Bár a képregény témája általában vidám, és jókedvű, azért komoly dolgokat is magába foglal. Említettem Nick szexualitását, és például az a rész is annyira jól van megírva. Az összezavarodottság, a felfedezés, az elfogadás (mint Nick, mint az őt körülvevő személyek részéről), és végül a boldogság, hogy tudja ki is ő valójában, és hogy szabadon lehet az, aki.
Még egy plusz dolog, amit szeretek ebben a képregényben, hogy Alice ráadás mini képregényeket is közzétesz, ami vagy Nick és Charlie jövőjét mutatja, vagy egy alternatív univerzumba helyezi őket.

Hol olvasható a Heartstopper?

Angol nyelven:

tumblr  tapas

Hol vásárolható meg (magyar nyelven, 1-4 kötet):

2014. augusztus 12., kedd

Taking Chances - Molly McAdams

Szerelmi háromszög? Négyszög? Mivan?!

16174878 Cím: Taking Chances
 Sorozat: Taking Chances
 Iró: Molly McAdams
 Év: 2012
 Értékelés: ★

Ezt a könyvet úgy kezdtem el olvasni, hogy egy kemény, kitetovált rosszfiút vártam. Na igen, csak hogy nem azt kaptam.

Image result for disappointed gif

Itt van nekünk a főszereplőnk, Harper, aki egy tengerész lánya és az egész életét a bázison töltötte az apjával. Magántanuló volt, így nem igazán volt jártas a fiúk terén, vagy a bulik terén, vagy bármi olyasmi terén, amit egy tizennyolc éves lánynak tudnia kellett volna.
De aztán főiskolára megy, hogy átélje a "Főiskolás Élményt", bármi is legyen az. Megismeri Chaset, akiről kiderül, hogy a szobatársa, Bree testvére. A szőke hajától és kék szemeitől megremegnek a térdei. De ez nem lett volna igazi főiskolás élmény, nem igaz? Megismeri a kettes számú fickót, vagyis Brandont.
Randizni kezd Brandonnal és alig három nap múlva egy pár lesznek. Ne értsetek félre, ez teljesen rendben van velem. Beleszeret, de találd ki mi lesz? Chasebe is szerelmes.

Image result for eyeroll gif

Brandon nem sieti el a dolgokat, nem akar túlságosan nyomulni. De a kedves Harper lefekszik Chaseszel az első adandó alkalommal. Ó, igen, védekezés nélkül, mert annyira akarja őt. Buta liba.

Image result for facepalm gif

Szóval valószínűleg kitaláltátok mi történik ezek után. Teherbe esik. Csak hogy érthető legyen: Brandonnal randizik, aki arra várt, hogy készen álljon, ő pedig lefekszik Chaseszel, mondván, hogy "Most már értem miért nem álltam készen Brandonnal, ennek mindig is Chaseszel kellet megtörténnie." Én buta pedig azt hittem, hogy azzal a fickóval kell, hogy megtörténjen, akit szeretsz és akivel randizol.
Ezek után Harpernek választania kell a fiúk között és ő Brandont választja. Ó, említettem, hogy a legjobb barátja, Carter is szerelmet vall neki? Nem, nos, ott van az is, de Harper nem szereti őt úgy. Úr Isten!
Miután megtudja, hogy terhes, Brandon szakít vele és ő elkezd Chase-szel randizni, aki, persze, szereti a gyerekeket. De várjunk, Hárpia, akarom mondani Harper, nem mondja el neki, hogy terhes. Chase megtalálja az ultrahangos képeket és először azt hiszi, hogy azok Bree-é.
Igy persze, Chase akarja a babát és azonnal elkezdi tervezni a jövőjüket. Ja, mindketten tömve vannak pénzzel, így Chase várásol neki egy autót.
Nem sokkal később, Chase, a nőcsábász, buliba megy és lefekszik Trish-sel, a lánnyal, aki folyamatosan flörtölt vele a tetoválószalonban. Harper és Chase összevesznek és szakítanak. Mondjuk. A következő, ami történik, Chase meghal egy autóbalesetben. Szükséges volt ez? Igen, nyírd ki, így szegény Harper végre dönthet. 
A dolog, ami nagyon az idegeimre ment, az az volt, ahogyan Chase családja elfogadta azt, hogy Harper vissza szeretett volna menni Brandonhoz. "Egyáltalán nem, és ez nem semmisíti meg a szerelmet, amit éreztél és még mindig érzel Chase iránt. Mindig is tudtam, hogy hogyan éreztél mindkettejük iránt. Mondd, milyen volt a csók? Jóval tovább maradt fent, mint azt vártam volna, látván ahogyan felcipelte az alvó fenekedet." Ezt Chase anyja kérdezte/mondta. Ha Chase az én fiam lett volna, én szetrúgtam volna Harper seggét. És mindenki azt mondogatta, hogy Chase ezt akarta volna. Valahogy ilyennek képzeltem Chase a túlvilágon:

Image result for what gif

Szóval, Isten tudja mennyi idő után (nem volt semmi időre utaló jel a fejezetek között) megszületik a kicsi Liam Chase Taylor.
Brandon és Harper összeházasodnak. És komolyan, olyan, minta nem is törődne a saját esküvőjével. "Hallottam a menyasszörnyekről, és az olyan menyasszonyokról, akik annyira idegesek voltak, hogy hánytak, vagy folyamatosan sírtak; de én annyira nyugodt voltam, egész nap csak mosolyogtam és nevettem az életemben levő nőkkel."
Volt egy pillanat, amikor olyan hangosan elnevettem magam, hogy csitítanom kellett magam. "A szemein kívül, Chasenek nyoma sem volt benne. És azok is különbözőek voltak, Chase szemei sötétebb, intenzívebb kékek voltak, Liam szemei pedig annyira sápadt kékek voltak, hogy az emberek kétszer is megnézték, annyira elbűvölték őket. Olyanok voltak a szemei, mint egy Szibériai husky-é." Remek, Harper. Hasonlítsd a fiad szemeit egy kutyáéhoz. Mármint mondhatott volna valami olyat, hogy: "A szemei sápadtak voltak, mint a nyári égbolt." vagy "A szemei kékek voltak, mint a tenger." Nem tudom, nem vagyok nagy író, de szibériai husky szemek?
A vége a kedvenc részem, két ok miatt:
  1. Olyan, mint egy Oprah show. Te kapsz egy babát, te kapsz egy babát, mindenki kap egy babát, kivéve téged, Carter, mert Harper nem szeret. De kapsz egy kutyát. És komolyan, mindenkinek van valakije. Ez a happy endek happy endje. (Ez azért a kedvencem, mert annyira forgattam a szemeimet, nem pedig azért, mert tetszett. Csak hogy érthető legyen.)
  2. VÉGE VAN!
Image result for celebration gif